KAPCSOLAT

PÉCSI IPARTESTÜLET

7623 PÉCS RÁKÓCZI U 24-26

TEL: 72/515-273, 06 30/981 9387

EMAIL:  info@pecsiipartestulet.hu

Facebook

IPARTESTÜLET TÖRTÉNETE

1885. dec.1-én alakult meg a Pécsi Ipartestület 485 taggal. Pécs országos léptékben nézve jelentős, ám mai szemmel nézve kisváros volt. A lélekszáma ekkor körülbelül 30.000 fő volt, mely jelentős mértékben betelepített, illetve, ide vándorolt emberekből tevődött össze. A város már akkor is vezető szerepet töltött be a régió életében, jelzi ezt a későbbi világkiállítás is. De ne repüljünk ennyire előre az időben. Pécs területe keleti irányban a Búza-tér után nem sokkal véget ért, a Mecsek csak az Aradi vértanúk- Kálvária út útvonaláig volt beépítve, nyugati irányban az akkor katonai lovardaként használt, ma orvostudományi kar néven ismert épülettel zárult. Déli irányban nagyon komoly felháborodást váltott ki, hogy miként lehet „a város szélére építeni!” a református templomot. Ez a mai napig is áll a Szabadság u.- Mártírok u.- Kálvin u. kereszteződésében. A század elején indult ipari forradalom a dualizmus korában lévő Pécset is elérte, s az 1800-as évektől kezdődően a város ipara is jelentősen fellendült. Mindezt jellemezte a DGT (Duna Gőzhajózási Társaság) megalakulása, mely nagymértékben támaszkodott a Mecsekben kibányászott szénre. Ugyanis a gőzhajózás és a dunai teherszállítás is ekkor indult virágzásnak, és a Duna középső szakaszán sehol máshol nem volt mód a szén utántöltésre. Ez a lehetőség nem csak egy új vállalat megszületését eredményezte, hanem még jobban fellendítette a mecseki szénbányászatot (mely ekkor zömében Pécset jelentette) idecsábítva a jó kereset reményében a környék fiataljait, és a mezőgazdaságból kiutat kereső embereket. Itt kell felidéznünk városunk nagyiparosait és kereskedőit, akiknek a munkássága szintén a városba csábította az imént említett embereket.

Közülük feltétlenül megemlékeznék a Zsolnay-Matyasovszky családról ahol már ekkor 500 ember dolgozott, Engel Adolf parketta gyárosról, Hamerli János kesztyű és bőrgyárosról, Litke József pezsgő gyárosról, ifjabb Scholtz Antal sörgyárosról, továbbá Erreth János bőrgyárosról, Angster József orgona gyárosról, és a Vasváry kereskedő családról. Ezekben a nagyüzemekben összességében (a DGT-t is ideértve) közel 13 000 fő dolgozott. Ezen és a többi nagyvállalkozó által Pécsre csábított dolgozók által igénybe vett szolgáltatások szintén az iparosság, a tisztes iparosság felemelkedését segítette elő. Feltétlenül ki kell hangsúlyozni a Tettye patak jelentőségét, ugyanis ez a természeti erőforrás szintén nagymértékben hozzájárult a pécsi iparosság felemelkedéséhez.

A patak mentén számtalan malom, tímár, szűcs, szíjgyártó dolgozott, egészen a mai Rákóczi útig ahol még szintén álltak műhelyek. Mindezen vállalkozások nemcsak jelentős inas- és tanonc létszámot foglalkoztattak, hanem más iparosoknak is jelentős munkalehetőséget teremtettek (ácsok, szabók, pékek, kovácsok, kocsisok, bognárok, fuvarosok, kiskereskedők, bádogosok). Miután megismertük az előzményeket és egy picit bepillanthattunk az akkori időkbe, térjünk vissza a Pécsi Ipartestület megalakulásához.

Az országban elsők között alakult meg 1885. november 19-én egy bérelt belvárosi lakásban az Anna és a Megye utca sarkán. Az első évek a szervezési munkákkal teltek. Létrehozták a munkásközvetítőt, munkásbiztosító pénztárat, megalapították a szakosztályokat. Már ebben az időben is kiemelten fontos volt az érdekképviselet, és a különböző vásárokon való bemutatkozási lehetőségek szervezése, és létrehozása. Mivel még a dualizmus korát éljük, picivel könnyebb volt külföldre kereskedni, főleg Bécsen keresztül, de a jó minőségű Pécsi Kesztyű már megjelent az 1908-as Párizsi Világkiállításon. Akkori iparos társainknak hasonló problémáik voltak, mint nekünk, mert nem csak kiváló terméket kellett gazdaságosan megtermelni és előállítani, hanem az értékesítést is nekik kellett megoldaniuk, mobiltelefon, internet és Kereskedők háza nélkül. Kiemelt szerepet kapott az ő életükben is az utódok nevelése, oktatása. Számos törvény foglalkozott már ekkor a tanoncok jogaival, kötelezettségeivel, és tanulmányi idejükkel. A mesteremberek mellett foglalkoztatott inasok is megbecsült polgárok voltak, ők alkották az akkori idők középosztályának egy jelentős részét. Ettől függetlenül elődeink élete nem volt könnyű. A már korábban említett 485 fős taglétszám a város lakosságához mérten, igen jelentősnek volt mondható. Ugyanis iparos társaink nem önszántukból, hanem jelentős politikai nyomásra tették mindezt, ugyanis még 1859 dec.20-án I. Ferenc József császár elrendelte a céhek alapszabályainak módosítását és egységes ipari rendtartást hivatott biztosítani. 1868-ban született meg a kamarai törvény, majd ezt követte az 1872.évi 8. törvénycikk, azaz más néven az első ipartörvény. Ezen törvény kimondja, hogy a céheknek 3 hónap alatt meg kell szűnniük vagy 9 hónap alatt átalakulhatnak ipartársulatokká. Ez esetben vagyonuk az ipartársulatokra száll át. Mivel a céhek vagyonukhoz ragaszkodtak, jellemzően ez utóbbi megoldást választották. A kézműves iparosság minden tiltakozása ellenére a törvény hatályba lépett, és csak az ezt követő 12 év gyakorlata győzte meg a kormányt arról, hogy nem megfelelő döntést hoztak. Az 1884. évi 12. törvénycikk szintén kompromisszumok alapján jött létre.

A második ipartörvény már jóval nagyobb hatáskört adott az ipartestületeknek, és működésük részben hasonlított a céhekéhez.

Az ipartestület célja:

  • az iparosok között a rendet és az egyetértést fenntartani, az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését támogatni, az iparosok érdekeit előmozdítani, és őket haladásra serkenteni.

  • gondoskodik arról, hogy az iparosok és segédek között rendezett viszonyok legyenek, közreműködik a békéltetésben, hogy az iparosok anyagi érdekeit szövetkezetek alapítása által előmozdítsa, hogy a hatóságokat az iparügy tekintetében kellően tájékoztassa.

  • Célját tekintve az ipartestület elsősorban a kézműves iparosok törvényes érdekképviseleti szerve, a törvény meghatározása lehetőséget ad, hogy az ipartestület minden ügyben mely a kézműves iparosság érdekeit érinti, szavát hallassa, az iparosság érdekében felszólalhat, felterjesztést intézhet, vagy közbeléphet.

A kézművesség eszmeisége tovább élt hiába szűntették meg jogilag a céheket. Ez adta azt az erkölcsi hátteret, amely a tisztes ipar felvirágzásához, és az ipartestületek fokozódó megerősödéséhez vezetett. A 20. század elején több javaslat született, látva azt, hogy Németországban a kézműves kamarák egységes felállításával igazán hatékony szervezeti keret jött létre a kézműves iparosok hasznára. A századfordulón az iparosság részére ismét kötelező kényszertagság került bevezetésre. Csak úgy, mint az ipartestületek esetében, akik szintén az IPOK tagjaivá váltak. Ez a kényszer a végrehajtás módjától függetlenül, mégis pozitív változást hozott az iparosság életébe. Ugyanis a törvény előírásainak megfelelően szinte elsőfokú iparhatóságként járt el az ipartestület. Ugyanakkor, választott testületek útján, autonóm módon önkormányzati jelleggel működtek. Az országos szervezet koordinálta és irányította az ipartestületek munkáját, de kimondottan csak szakmailag. A 7 régióban működő Kereskedelmi- és Iparkamarákkal igen szoros kapcsolatot alakított ki, így az IPOK (ipartestületek országos központját ) költségvetéséhez mind a Kereskedelmi Minisztérium, mind pedig a Kamarák komoly összeggel járultak hozzá. Fellendült a tanoncoktatás is, akik minden évben szakmai kiállításokon mutatták be vizsgamunkáikat. A pécsi ipartestület fontos szerepet vállalt a város kulturális és társadalmi életében is. Komoly összeggel járult hozzá a Kossuth szobor építéséhez, és a Nemzeti Színház költségvetéséhez is.

A város lakossága honorálva az iparos társadalom hozzáállását alapítványokon keresztül, segítették az iparostanoncok oktatását, Etyei Sámuel püspök a szegény sorsú iparossegédek részére hoz létre egy alapítványt. Ha csak rövid ideig is, de 2000 példányban megindul az Iparosok Lapja. Megalakul az iparosok olvasóköre, könyvtárral és színjátszó körrel. Ekkor vásárolja meg az anyagilag megerősödött Ipartestület a Rákóczi u. 24-26-os számú házat. Az első világháború alatt sok iparos hadba vonul, ekkor megnő a testület szociális tevékenysége, segítik a hadba vonultak hozzátartozóit. 1920-ban az Ipartestület megszervezi a Pécsi Iparosok Szövetségét, mely szorosan együttműködik az Ipartestülettel. Ez a szövetség csak 6 évig működik, de segítségével újra megalakul az Iparosok Lapja, melyet megszűnése után az Ipartestület Hivatalos Közlönye címen jelenik meg. Az újság 1932-ig jelenik meg, amikor a nehéz anyagi körülmények miatt felvásárolják. Az 1922. évi 12. törvénycikk a szakképesítés területén szigorúbb előírásokat vezetett be, és kibővítette a képesítéshez kötött iparosok számát. 1932-ben a 7.-8. törvény már szervezeti változást is hozott az ipartestületek életében, létrehozva az ipartestületek országos központját ( IPOK) amely lehetővé tette, az ország területén működő ipartestületek általános problémáinak országos szintű érdekképviseletét. Az alábbi idézettel érzékeltetném (mely 1927-ből származik), hogy miért volt fontos az országos koordináció, és, hogy mára mennyire leegyszerűsödött az ügyintézés:

Azoknak szakképesítése, akik tanoncok nem voltak: A nagyatádi járási főszolgabírói hivatal megkeresésére közöltük, hogy az 1922. évi 12. törvénycikk 18.szakaszának utolsó bekezdése értelmében azoknak akik tanoncok nem voltak a szakképzettség kimutatásához a segédi gyakorlat tartamának megfelelő időn át ( férfi szabóiparnál 2,5 év ) végzett szakba vágó munkán kívül, 89.szakasz első bekezdésében megállapított tanidőnek legrövidebb időtartamát( 2 év) legalább 2 évvel meghaladó időn át végzett szakba vágó munkát kell munkakönyvvel igazolniok. Folyamodó Radó Lajos Felsősegesdi lakosnak, aki tanonc nem volt és munkakönyve az 1884. évi 12. törvénycikk 101.szakasznak d; pontja alapján nyert annak idején az iparigazolvány elnyeréséhez, tehát összesen 6 és fél évet kell munkakönyvvel igazolnia. Minthogy pedig tényleg csak 5 év és 11 havi szakba vágó munkát tud igazolni, még 7 havi szakba vágó munkaideje hiányzik. Az idézett törvényszakasz azonban azoknál, akik a segédi vizsgálatot eredményesen leteszik, egy évi kedvezményt enged. S mivel a törvény 106. szakasza értelmében aki tanonc nem volt, segédi vizsgálatra csak akkor bocsájtható, ha az előírt 6 és fél évi gyakorlati időnek legalább 4/5 –én át munkakönyvvel igazolt szakba vágó munkát végzett és így folyamodó Radó Lajos már 5 év és 2 havi szakba vágó munka után segédi vizsgálatra bocsájtását kérhette volna. Ha ezt a segédi vizsgálatot most leteszi igazolt 5évi és 11 havi szakba vágó munkája alapján és a segédlevél felmutatása esetén a férfiszabó ipar önálló gyakorlására jogosító iparigazolványt azonnal megkaphatja.”

A 30-as években a kisiparosok működése egyre nehezebbé válik. Nem is annyira a gyáripar, hanem inkább a kisüzemszerűen űzött ipar és az ismét megjelenő kontárok jelent komoly konkurenciát. 1937 februárjától a pécsi Járásban tevékenykedő iparosok csatlakoznak a Pécsi Ipartestülethez. Alapszabály módosítás után így már 16 szakosztály működik. Az 1944-es német megszállás után, némely a pécsi Járásból a Pécsi Ipartestülethez csatlakozott Ipartestület beszűntette működését. Nehéz volt az anyagbeszerzés, és a háborús intézkedések nyomán az ipargyakorlást is korlátozták. Pécs felszabadulása után a Pécsi Ipartestület 2 hétig szünetelt, majd az iparosságot ért háborús károk felmérése volt a feladat. Minden ipartestület, így a pécsi is, bekapcsolódott az ország újjáépítésébe. Ettől függetlenül 1945 után folyamatosan kezdték őket felszámolni. 1948-ban megszűntették a kényszerű ipartestületi tagságot, melynek során sok tag kilépett.1949-ben pedig egy kormányrendelet értelmében az ipartestületek vagyonát zár alá helyezték, majd nem sokkal később a zárlatot feloldották, de a Pécsi Ipartestületet feloszlatták. A kis létszámú magán kisiparos érdekképviseletét, az ekkor megalakult Kisiparosok Országos Szervezete (KIOSZ) látja el. A kisiparra vonatkozó általános szabályozás 1954-ben történt meg. 1958-tól ismételten életbe lép a kötelező tagság, mely 1990-ig megmarad. A KIOSZ látta el a kamarai típusú feladatok jelentős részét, mely az akkori politikai rendszerben a kis létszám miatt viszonylag egyszerű volt. Elvégezték a tagregisztrációt, mesterképzést, vizsgáztatást, stb. A KIOSZ-nak volt egy sajátos jogköre is, ugyanis a tagjai közül való kizárás egyben az iparengedély megvonását is jelentette. A szocialista társadalom ugyan igényelte az iparosok munkáját, mert ők voltak azok, akik komoly tudással, rugalmasan tudtak feladatokat ellátni, de az ország vezetése a szocialista eszmék miatt mindezt kevésbé támogatta. Részben tiltották, részben tűrték részben támogatták. Ez annak a függvénye volt, hogy a kisiparos munkája mennyire volt társadalmi érdek, ( cipész), mennyire volt konkurenciája a kiesebb- és nagyobb vállalatoknak, ( kőműves, villanyszerelő), és mennyire jelentette a szocialista ideológiával ellentétes magánvagyon gyarapodást, (autószerelő). A ’80-as évek elején-, közepén nagymértékű decentralizáció valósult meg.

Így bár nem alanyi jogon, de önálló jogi személyként működtek először a közép majd az alapszervezetek. 1986-ban elkezdik bontani a Pécsi Iparos ház régi épületét, melyet 1988-ban komoly érdeklődés mellett, ünnepélyes keretek között adnak át. Erre az épületre a mai napig büszkék vagyunk, mert az akkori körülmények között, szinte csodaszámba ment az a sokrétű összefogás melynek révén megvalósulhatott. Az évtized vége felé, egyre több jel utalt arra, hogy mélyebb társadalmi, gazdasági változások elengedhetetlenül bekövetkezzenek.

Egyre erőteljesebb igény mutatkozott a szocializmus megreformálására, ebben az évben jelenik meg, az egyesülési és gyülekezési jogról szóló törvény, mely jelentős mozgásba hozta azokat a társadalmi erőket, amelyek szabad akaratukból, szerveztek különféle közösségeket ( politikai, társadalmi, gazdasági) immár törvényes alapon. 1990 május 28-án a KIOSZ helyi szervezetének tagjai úgy határoztak, hogy létrehozzák a Pécsi Ipartestületet, melynek ekkor több ezer tagja volt. Elnökként Suvák György urat választották. Fontos feladatnak tartották, a hajdani ipartestület szellemi örökségének továbbvitelét. 1993-ban a Baranya Megyei Kereskedelmi- és Iparkamara megalakulásával, továbbá a kötelező kamarai tagsággal sajnos drasztikusan csökken a Pécsi Ipartestület taglétszáma. 2001-ben több mint 20 év után Suvák Elnök Úr leköszönt és helyébe Telekdi Attilát választották. Telekdi Attila 2012-ig töltötte be az elnöki tisztet, majd 4 évig Renczes László Úr elnökölt. A 2012-es évi közgyűlésen a tagok új alapszabályt is választottak. 2016-ban a korábbi elnökség lemondott,és új elnökség mellett, új elnökként Vámos Csabát választotta meg.

A rendszerváltást követően, de leginkább 1993 óta az ipartestület az alapító tagok szellemiségét folytatva, de már a 21.sz. körülményei között keresi a helyét és szerepét. Kiemelt célnak tekinti továbbra is az érdekképviseletet, és a kontárok elleni fellépést csak úgy, mint azt az alapítók tették. Éppen ezért történelmi áttekintésemet nem is zárhatnám másképp, mint egy korabeli mottóval:

Isten áldja a tisztes, becsületes ipart!”